Menü KezdőlapSiriusról Szabályok Linkek Vendégkönyv Történetek Xwoman: Remus karácsonyaKylee: Egy szabad rab szelleme Gia Vandi: A szerelem íze Bell: Mentally deficient Werewolf9: Ennyi Credits Aethereality.netStock Xchng Hybrid-Genesis.com |
||||||
Requiem for Sirius Az író megjegyzéseth Ezt a novellát még Moony pályázatára írtam még karácsonykor. Első és egyetlen Tekergős novellám, kíváncsi vagyok, mennyire fog nektek tetszeni. Ez sajnos rövid lett... Ha szeretnétek még az én tollamból olvasni a Tekergőkről, jelezzétek! Írj a novella alkotójának ide: xwoman@ultrawap.com Remus karácsonya Remus karácsonya Remus szomorúan ült az ablak előtt. Nem tudta felfogni: itt kell maradnia a Roxfortban karácsonyra. Miért pont akkor kell lennie annak az átkozott holdtöltének? Pont a szünet előtti napon volt telihold, így nem tudott hazautazni. A gyengélkedőről már kiengedték, de karácsonyeste nem tudott hazajutni.- Drága Holdsáp barátom, mi ez a szomorúság? Gyere inkább a lakomára! – kiabálta be a szobába Sirius vidáman. - Megyek – válaszolta Remus, és feltápászkodott a székről. Sirius idén is inkább az iskolában maradt, nem szándékozott a családja körében ünnepelni, így neki még jól is jött Remus ’betegeskedése’. - Ne lógasd az orrod! Meglátod, jól fogjuk magunkat érezni! – majd súgva hozzátette – Van egy tervem… - Terv? Sirius, nem szeretnék pont most büntetőfeladatot kapni… - aggályoskodott Remus. - Ugyan, Holdsáp! Mikor kaptunk utoljára büntetőfeladatot? – vigyorgott Sirius. - Tegnap előtt, amikor Pitont megtámadtad a folyosón… - Jól van, az véletlen volt… Nem láttam, hogy McGalagony a hátunk mögött van! De ugye neked is tetszett, ahogy Pipogy eltanyázott? Közben elértek a Nagyterembe. A megbűvölt mennyezetről gyönyörűen esett a hó, minden asztal mellett hatalmas feldíszített karácsonyfák álltak a házak színeiben. Sirius mindjárt ledobta magát egy székre, és egy tál sült húst maga elé húzott. Remus is mellé ült, de csak kevergette a kevés levest a tányérjában, nem volt étvágya. - Jaj, Remus, egyél már! – noszogatta barátját Sirius, miután nagy nehezen sikerült lenyelnie azt a hatalmas húsdarabot, amit egy darabban a szájába tömött. Remus bólintott, és étvágytalanul enni kezdte a levest. Amikor az ajkához emelte a kanalat, önkéntelenül is átpillantott a szomszéd asztalokhoz, és összeakadt a tekintete egy fekete hajú, görbe orrú diákkal. Piton ugyanazt próbált enni, de szemmel láthatóan ő is csak kényszerből volt az iskolában. Görnyedten ült a háza asztalánál, de még a Mardekárosok közül sem beszélt vele senki. „Magányosabb, mint én” futott át a fiú agyán. Látta, hogy a másik elfordítja róla a tekintetét, és inkább indulni készül. Szomorúan nézett utána, amíg a folyosó el nem nyelte távolodó alakját. Remus étvágya most már végképp elment, ő is menni szeretett volna. - Hová mégy? – kérdezte Sirius meglepetten - Maradj itt! Vagy le akarsz maradni a meglepetésről? - Miért, itt lesz a nagyteremben? – hökkent meg Remus. A barátja terve kezdett egyre jobban nem tetszeni. - Nem, természetesen nem itt lesz, de arra még várni kell! – somolygott Sirius – Majd a klubhelységben meglátod… - Nem tetszik ez nekem… - aggályoskodott tovább – Nem szeretnék bajba keveredni. Meg ne kérdezd, hogy mikor voltunk utoljára bajban! - Jól van, na! Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni? – nevette el magát a másik – Ígérem nem lesz baj belőle! Még Pipogyusz is túl fogja élni épségben… Viszonylag épségben… Jaj, csak vicceltem! - Biztos? Ma este nem kellene bántani szegényt – nézte a cipőorrát szomorúan Remus. - Nyugi, Holdsáp! Inkább tényleg egyél valamit! – megfogott egy csirkecombot, és Remus szájába akarta tömni. Az inkább átvette a húst, és elkezdte eszegetni. - Ugye, hogy éhes voltál? – nevette el magát Sirius. - Nem igazán, csak nem szerettem volna, ha szétkened az arcomon! A Nagyteremből lassan már mindenki távozott, csak Remusék maradtak, és néhány tanár. Remus kezdett egyre idegesebb lenni, szeretett volna elvonulni a hálóterembe aludni egy kicsit. - Sirius, meddig maradunk? – nézett kérdőn barátjára. - Ja! Már mehetünk! – mondta az órájára pillantva Sirius – Nagy-nagy meglepetés lesz! - Már várom – mondta Remus elhúzva a száját. Tudta jól, hogy barátai meglepetései általában több ponton sértik a házszabályt, és csak ritkán veszélytelenek… Amikor a Kövér Dáma portréja elé értek, Sirius egy fekete kendőt vett elő, és megállította Remust. - Mit akarsz azzal a kendővel? – nézte gyanakodva az anyagdarabot Remus. - Csak bekötöm a szemed… Úgy… Bocsi, nem akartam meghúzni a hajad… gyerünk, irányítalak… Hoppá, most lépcső… Itt a kanapé, csüccs le! Hé, ugye nem lesel? Egy, kettő, három… Remus érezte, hogy valaki leveszi a szeméről a kötést, de nem merte kinyitni, félt az elétáruló látványtól. Amikor félve felnézett, felkiáltott örömében. - James, Peter! Ti… Hogyhogy itt vagytok? – mondta boldogan, miután megölelte mind a kettőt. - Ugyan, drága Holdsáp barátom, ugye nem gondoltad, hogy mi nem követjük figyelemmel a hold változásait? – nevetett James – Már régen tudtuk, hogy itt kell maradnod az iskolában karácsonyra… - És azt is tudtuk, hogy ez neked nagyon rossz lesz – folytatta Sirius. - Így megbeszéltük: mind itt maradunk veled – fejezte be Peter. - De… Láttam, hogy felszálltok a vonatra… - Igen, de le is szálltunk róla… Visszamentünk a Mézesfalásból a Roxfortba, és két napig a Hugrabugosoknál bujkáltunk… - vigyorgott James. - Én nem is tudom, mit mondjak… - mondta meghatottan Remus. - Ne mondj semmit! Hiszen ezért vannak a barátaid nem? – veregette vállon Sirius. *** - Ébresztő, Holdsáp! – rikkantotta James reggel – Nem érdekelnek az ajándékaid? „Én már tegnap megkaptam” mosolygott Remus, de azért fölkelt és lement a karácsonyfához a klubhelységbe… Copyrights & Credits Requiem for Sirius © Bell |
||||||