Menü
KezdőlapSiriusról
Szabályok
Linkek
Vendégkönyv
Történetek
Xwoman: Remus karácsonyaKylee: Egy szabad rab szelleme
Gia Vandi: A szerelem íze
Bell: Mentally deficient
Werewolf9: Ennyi
Credits
Aethereality.netStock Xchng
Hybrid-Genesis.com
Requiem for Sirius
Az író megjegyzése: Harry beleőrült Sirius elvesztésébe, s zavarodott állapotában bármire képes... ide írj nekem: belldandy@cia.hu
Mentally deficient
Mentally deficientHarry alig látott a sötétben. Óvatosan felült ágyában, lábaival papucsa után tapogatózott. Nem tudta, mit tegyen, vagy pontosabban mit kellene tennie; magányosnak és elveszettnek érezte magát. A szívében már nagyon régóta egyfajta kérlelhetetlen üresség honolt - s ? ezen nem is akart változtatni. Nem akarta megfosztani magát Sirius emlékét?l, s esze ágában se volt megfeledkezni róla; egyszer?en csak békét akart, hogy nyugalomban gyászolhassa meg azt az embert, akit a legjobban szeretett. Lelkében azonban már nagyon régóta háború dúlt, gondolatai értelmetlenül kavarogtak fejében, nem találta a helyét a világban. Ron és Hermione aggódó leveleire nem válaszolt, ha a rend valamelyik tagja meg akarta látogatni, ? elbújt valahol. Ha bárki is kérdezte, nem válaszolt, napjait szobájába zárkózva töltötte. Nem érdekelte már, ha Voldemort átveszi a hatalmat a világ felett, nem érdekelte, ha egy sötét varázsló leigázza az általa ismert, jobb világot: Harry nem tudott többé szeretni. Hiába igyekezett néha elterelni gondolatait, hogy Dudley miatt idegeskedjen vagy reményteljesen számolja a napokat szeptemberig; újra és újra megjelent el?tte Sirius magas, sovány alakja és szürke szemei. Akárhányszor csak eszébe jutott keresztapja, fülében mindig ott csengett a férfi szokásos, kutyaszer? nevetése. Most is. Szíve fájdalmasan összeszorult, s érezte, hogy torka összesz?kül, smaragdzöld szemeit pedig feszíteni kezdik a könnyek. Felhúzta a lábait, s karjaival átkarolta ?ket. Egészen kicsire húzódott össze, majd tehetetlenül végigd?lt az ágyán. Érezte, hogy szeméb?l patakként folynak a könnyek, végigcsorognak arcán, hogy aztán egy tócsában egyesüljenek a hófehér paplanon. A fiú kétségbeesetten szorította magához a párnáját. Úgy ölelte, mintha szeretett keresztapját tarthatná ismét karjai közt; talán el is hitte. Vörös arcát egész mélyen fúrta bele, s közben nagyokat szippantott annak illatából.
- Sirius... Segíts rajtam... - motyogta esetlenül, s még er?sebben kezdte szorítani az ágynem?t.
Csönd honolt a Privet Drive utcáin. A halk semmiséget egyedül a magányos tücskök ciripelése törte meg.
- Miért nem válaszolsz, Sirius?! - kiáltotta dühösen a fiú, majd hirtelen újult er?vel tört el? bel?le a zokogás. Hangosabban sírt, mint eddig bármikor, kiengedte minden bánatát. Már nem érdekelte, hogy felébred -e a hangra a fél város, nem érdekelte, hogy Dudley esetleg felébredhet a szomszéd szobában, csak az volt a fontos, hogy Sirius végre válaszoljon az általa feltett kérdésre.
- Miért nem válaszolsz?! - ismételte meg a kérdést mérgesen a fiú. Akkor már teljes hanger?vel üvöltött a benne dúló fájdalomtól, körmeit egészen belemélyesztette a párnába. Vállai hevesen rázkódtak, s úgy érezte, szíve mindjárt megszakad az érzelmek nagy súlya alatt. Minden zavarosnak t?nt, s elméjét teljesen elhomályosította a gyász. Hirtelen léptek zaja verte fel a folyosót, ám Harry nem foglalkozott vele. Hamarosan kitárult az ajtó, s megjelent benne Dudley Dursley nem éppen illusztris alakja. Harry unokatestvére mackós pizsamát és rendkívül kedveszegett arckifejezést viselt.
- Mégis mit csinálsz?! - förmedt rá az unokatestvérére a mugli. - Feltett szándékod, hogy mindenkit felverj?
Harry lassan felemelte könnyekt?l maszatos arcát, s Dudleyra meredt.
- Hagyj békén, mugli - nyögte végül kelletlenül, mire a fiú arca bosszús grimaszba torzult. Aztán, mikor megpillantotta a fiút, felnevetett.
- Csak nem sírsz? - kérdezte gúnyosan, majd odalépett unokatestvéréhez szokásos, csámpás járásával. - Mi a baj, Hellike? - gügyögte.
- Takarodj innen - figyelmeztette Harry, s hogy mondandójának nyomatékot adjon, lábával kissé megtaszította Dudleyt annak ülepénél.
A mugli fiú nem tudta, hogy ordítson -e dühében, vagy tovább gúnyolódjon Harryn. Végül az utóbbit választotta.
- Ugyan - ugyan, csak nincs olyan nagy baj? Csak nem a keresztapád miatt bömbölsz?!
Harry mérgében egy er?s mozdulattal lelökte az ágyáról a fiút.
- Azt mondtam, menj innen! - közölte, ám hangja bizonytalanul megcsuklott. Szemeib?l még mindig csorogtak a könnyek.
- Ugyan, ne bánkódj miatta! Nem éri meg! Csak egy mocskos b?nöz? volt, egy semmirekell?, alantas, bárgyú börtöntöltelék, aki évekig a börtönben meresztette a seggét! - válaszolta Dudley egy gúnyos, ámde er?ltetett kacaj kíséretében. Harrynek most lett elege az egészb?l. Fellángolt benne a gy?lölet szikrája, s többé már nem volt ura cselekedeteinek. Megragadta a párnáját, felállt, majd egy lökéssel a földre helyezte a mugli fiú nagy testét.
- Mit m?velsz?! - sikkantotta Dudley, de hiába próbált kapálózni, Harry nemes egyszer?séggel ráült hatalmas hasára, s ott is maradt. A szívében lángoló, pusztító erej? harag nemcsak bátorságot, hanem er?t is kölcsönzött neki.
- Mit mondtál?! Mit mondtál?! - üvöltötte hisztérikusan Harry, majd abban a pillanatban rávágta a párnát Dudley tányérképére. Az ágynem? a fiú orrát és száját egyaránt eltömítette, így érthet?en nagyon kétségbe esett a Dursley fiú. Hurkás kezeivel kapálózott, s partravetett halként dobálta magát Harry alatt, ám a fiú könyörtelenül szorította rá a párnát.
- Most majd megtanulod, hogy tiszteld Siriust! - ordította Harry egy ördögi kacaj kíséretében, s még er?sebben nyomta a fiú fejébe a párnát. Dudley arca hihetetlenül vörös színben pompázott, ám már egyre gyengébben kapálózott, s egyre ritkábban. Még utoljára megpróbálta lerázni magáról unokatestvérét - persze sikertelenül -, majd a küzdelmet feladva leeresztette végtagjait, még vett egy utolsó leveg?t, s az örök árnyékvilágba távozott. Harry szemlélte egy ideig a holttestét, majd némán lemászott róla, s a szoba egyik sarkában összekuporodott. A párnát szorosan magához szorította, s közben halkan suttogott neki:
- Megöltük, Sirius. Vége. Nem kell aggódnod.
Majd egy kis id? után:
- Szeretlek.
Copyrights & Credits
Requiem for Sirius © Bell
Designed by Aethereality.net
Image © Stock Xchng
Brushes © Aethereality and Hybrid Genesis
