Menü
KezdőlapSiriusról
Szabályok
Linkek
Vendégkönyv
Történetek
Xwoman: Remus karácsonyaKylee: Egy szabad rab szelleme
Gia Vandi: A szerelem íze
Bell: Mentally deficient
Werewolf9: Ennyi
Credits
Aethereality.netStock Xchng
Hybrid-Genesis.com
Requiem for Sirius
Az író elérhetősége: fortune79@freemail.hu
A szerelem íze
A szerelem ízeMeleg, verőfényes tavaszi délután volt. Egy lány futott sebesen a Roxfort folyosóin. Hosszú, gesztenyebarna haja a derekát verte, fekete talárja csak úgy lobogott a rohanás közben. Megállás nélkül ment, ment előre. Egy hirtelen pillanatban lefékezett. Körbenézett, hogy látja e valaki. A negyedik emelet bal szárnyán volt. A fiúk hálókörleténél. Ezért kellett óvatosan körbenéznie, mert ha meglátja az egyik tanár, akkor abból nagy baj lenne. Mikor látta, hogy nincs senki a közelben, megint elkezdett futni. A folyosón sok-sok ajtó váltotta egymást. Az egyik mögül, melyen kifejezetten nagy repedések voltak, halk köhögés hallatszott. A lány megállt, s óvatosan benyitott az ajtón.
- Sirius! – szólt halkan, finoman.
A bent ülő fekte hajú fiú észrevette a lányt, s magában boldogan nyugtázta: itt van! Egy pár pillanatig állt egyhelyben, ahogyan a lány is. Látszólag nem tudtak betelni egymás jelenlétével. Majd mikor a fiú feleszmélt, kilépett az ajtón. Gyöngéden megfogta a lány puha, ápolt kezeit, s futni kezdett.
- Örülök, hogy eljöttél Adelinda. Reméltem, hogy meghallod a jelet. – mondta lágyan Sirius.
A megszólított elpirult. Látszott rajta, hogy egy kicsit szégyelli gyerekes reakcióját, de el kellett viselnie. Megpróbálta hosszú tincsei mögé elbújtatnia arcát, de nem sikerült. A fiú hozzáért a lány állához, s egy kicsit magasabbra emelte azt. Rámosolygott:
- Ne légy ennyire szégyellős. Csak nem félsz tőlem?
- Nem… - szólt megszeppenten Adelinda.
Sirius ajkai hozzáértek a lányéhoz. Megcsókolta. Pár másodperc után a lány kitért a csók elől.
- Itt nem lehet. Menjünk máshová! – jelentette ki kicsit durcásan.
Egyre sebesebben futottak. Olyan helyre akartak menni, ahol senki nem láthatja és nem zavarhatja őket. Rótták maguk mögött a Roxfort vén, elkopott márványlépcsőit. Már úgy tűnt számukra, hogy a lépcsők végtelenek, nem tudják őket legyőzni. Útközben szinte nem is szóltak egymáshoz, csak szó nélkül gyönyörködtek a másikban. Nem volt már sok hátra az év végéből, ráadásul tavasz is volt, a szerelem évszaka. Sirius még életében nem szeretett ennyire egy lányt sem. Jamesnek is volt már barátnője, ő miért maradt volna ki a sorból? Igaz, régebben szerette Lilyt, de az más volt mint ez. Lily amolyan plátói szerelme volt, semmi több, mert legbelül tudta, hogy sosem lehet az övé. S nem is olyan rég figyelt fel a kedves, szép és szerény Adelindára. A lány szintén griffendéles volt, de eddig valahogyan nem érdekelte. Csak úgy tekintett rá, mint egy diákra. De most már teljesen más a helyzet. Akár az életét is feláldozná érte. Mindenét. Mert ő volt az egyetlen, az egyetlen akit szeretett, s aki ugyanígy érzett iránta. Csodálatos érzés volt. Mintha a felhőkön lebegne, a véget nem érő boldogságban. Lassan felértek a legfelső emeletre. Megálltak egy öreg tölgyfa ajtó előtt. Sirius elővette a pálcáját:
- Alohomora! – suttogta, s a lakatra szegezte a varázspálcát, mely azon nyomban engedett a varázsigének, s kinyílt.
A fiú maga elé engedte a lányt, hogy az menjen be előbb. Utána ő is ugyanígy tett, maga mögött becsukva az ajtót. Egymással szemben álltak. A roxforti kicsiny padlásszoba ablakán halványan sütött be a nap, mely megvilágított Adelinda gyönyörű fürtjeit. A fiú megérintette a lány haját, elkezdte simogatni. Olyan puha, olyan selymes volt! Ez az érzés a felhőkre emlékeztette. Megint ezt érezte. A felhőkön való lebegést… A szerelem ízét. A lány szemei csillogtak. Sirius most azt nézte. Nem látta benne pontosan szerelme érzéseit, de azt így is tudhatta, hogy ő is örül az együttlétnek. Szeme most másra pillantott. A gyönyörű, törékeny, finom testre, melyet a talár fedett el. Sirius is talárban volt, de az ő teste nem ilyen kecses volt, mint a lányé. Az övé inkább férfiasnak hatott. A lány kezeit Sirius arcán nyugtázta, az enyhén borostás arcot simogatta. Kicsit szurkálta finom ujjait, de ez cseppet sem zavarta.
- Olyan jó, hogy itt vagy! – súgta a fiú fülébe, majd karjait a nyaka köré fonta.
- Én is örülök neked. – szólt gyengéden Black, aki most a lány derekát karolta át.
Ott álltak, egymáshoz simulva. Ringatták egymást. Adelinda egy gyönyörű dallamot dúdolt.
- Mi ez?- kérdezte Sirius.
- Hát nem ismered?
- Nem…
- Emlékszel a zenélő dobozkára, amit nemrég kaptam tőled? A benne lévő kis tündér dúdolja ezt.
- Óh! Hogy is felejthettem el! – ütött a homlokára a fiú, s bocsánatkérés képpen megcsókolta a lányt.
Ez a csók most sokkal hosszabb volt, mint ami a folyosón elcsattant. És jobban is esett mindkettőjüknek. Adelinda beleborzolt a fiú hajába, mely most sokkal kócosabb lett, mint egyébként volt. A lány tovább dúdolta a dallamot. Sirius kigombolta a lány talárját. Az alatt egy póló és egy szoknya volt. Ő is gyorsan ledobta iskolai öltözékét. Ajkuk megint összeért egy végtelennek tűnő csókban. Adelinda levetette a pólóját, a fiú pedig az ingjét. Ott álltak a padláson, félmezte- lenül. Már talán mindketten érezték az igaz szerelem ízét, s a felhőkön jártak. Leírhatatlan boldogságot éreztek. *** Este hat óra felé egy gyönyörű szerelmespár tartózkodott a padláson. A lány a fiú ölében ült. Sirius szerelme haját simogatta.
- Gyönyörű volt .- mondta Adelinda.
A fiú helyeslően bólintott. Hirtelen az órájára nézett:
- Jaj, ne!
- Mi a baj?
- A vacsora! Elkéstünk!
- Ugyan, kit érdekel? – nevetett Adelinda.
Mindketten szinte parancsszóra felálltak, visszavették ruháikat. A folyosókon sebesen futottak. Mikor odaértek a nagyterem elé, Frics, a gondnok meg akarta őket állítani, de a szerelmespár fittyet sem hányt rá. Beosontak a terembe, s odaültek Peter, Remus, James és Lily mellé.
- Ilyen a szerelem íze. – bökte oldalba Lily a Potter fiút.
Sirius és Adelinda meghallották a kijelentést, s egymásra nevettek. Ez tényleg a szerelem íze volt, mindketten tudták. Csak el ne múljon, mert az fájni fog… Nagyon, nagyon fájni…
Copyrights & Credits
Requiem for Sirius © Bell
Designed by Aethereality.net
Image © Stock Xchng
Brushes © Aethereality and Hybrid Genesis
